Utolsó kommentek

Rovatok

Naptár

május 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

A muzsikás halott

2012.02.16. 13:17 | brenbera | Szólj hozzá!

 

Meghalt, és maga mögött hatalmas űr tátongó mélységét hagyta. Nehéz lenne ezt az űrt kitölteni talán nem is lehet. Végig gondolva nem is érdemes. Maradandósága és értéke megkérdőjelezhetetlen! Így hát kifakadtam és ez lett belőle.
 
 
 
A dalnok halála
Cseh Tamás emlékére
 
Mélyülő hang, záródó tüdő
Sokat mondó tekintetű költő
Emelkedik a hang és gyorsul a lég
Életért kapkod, de nem bánatért.
 
Az igaz keresése végtelen vágy,
Sohase találta meg igazán
De az elmúlás változtatja gondolatát
És talán az úr oldalán lel harmóniát.
 
Ó jaj!Őszi szürkület a homlokon,
Fájdalom, torzulás és gyötrődés,
Nem segít semmi és senki a dalnokon
De most már nem oszt nem szoroz.
 
Sokszor száz dal, egy élet törzse,
Ágai hajlanak, de nem törnek el,
Az énekmondó nélkül nincs éle,
Hiszen alszik, már hangja halkul el.
 
És él, él vélekedik a nép s mi több!
Ha hallja a hangját életre tör
Nem fáj most már neki, s mi több!
Versekkel a dal előre tör.
 
A vágy mi akarja, hogy élj
S azt mondja, ne félj!
Ne félj te indián, emeld fel pipád
Lóra! és vágtass a pusztán át
 
Síri csend, ami lelkét eltelíté,
Már nem szól a lant és a hang.
A mély űr mely hatalmába keríté
a Nemzetet mind a Magyart!
 
 
Pécs, 2009 augusztus 12.   Kleics Csaba 

Ösztönös cselekedet

2012.02.16. 13:11 | brenbera | Szólj hozzá!

 

Az ösztöneinket nem szabályozhatjuk! Elfojthatjuk, nos igen elfojthatjuk de megszűntetni azt nem. Így hát, ha valaki akarja nem mutatja ki de a lelkében ott van a vívódás. És persze addíg nem is érzi/értékeli amíg elő nem tör. Hát belőlem elő tört és papírra vetettem.
 
 
 
Ösztön
 
Felébred a szülői ösztön, áthat
Alakítja lelket és a testet
Felemeli érzéseim, magasba
Repíti mint egy madarat.
 
Csodás, felemelő, mennyei érzés
A csoda lelkemet csak röpíti,
Fiaim a legféltettebb kincseim
S Őket minden erőm őrzi
 
Véreim léte értelmem, életem
tenni érettük a lehetetlent
S látni életük vonalát, és tudom
Ébredő elméjük felel.
 
 
 
Pécs, 2011 február 15.      Kleics Csaba

Álnokság

2012.02.16. 13:04 | brenbera | Szólj hozzá!

 

Ha nincs becsületed nincs miért élned! Ha nincs miért élned nem létezhetsz! Ha becsületed megőrzöd lelked táplálod és az egész életed értelmet nyer. Lehet becsület nélkül élni de a lélek üressége az éltet teszi értelmetlenné. Az Inglorius egy olyan emberről akinek becsülete elveszett, és evvel a környezetéből ő is elveszett és nemkívánatossá vált.
 
 
Inglorius
 
Belső világa ferde s megfoghatatlan,
Túl bumfordi s ne talán tán hulladék.
Mint hadvezér ki csatára alkalmatlan,
Utána mi marad az csak törmelék!

S törmelék alól hajtás sarjad
S hajtáson új ág s levél.
Mely tetterős és remél.
A bajban szövetségbe olvad.

De haj a kompánia nem osztatlan,
Sáskák leveleken csüngnek,
A trónra s alkalomra sóvárognak.
Nyilvános hírre fülelnek!

A néhány hamucsősz vizslat,
A királyabb vezér monda, hess!
Kiskirály rebben s elinal.
Új választó konklávéra fel!
 

      Pécs, 2009. november 12.       Kleics Csaba

Reggeli ébredés

2012.02.16. 12:48 | brenbera | Szólj hozzá!

 

A reggeli ébredés ha nem fejvesztett sietségben megy végbe, amely a taposómalomba igyekvés miatt alakul ki, akkor bizony egy lassú fokról fokra való lépdelésre emlékeztet. Hol szép lassan végbe megy, de lehet hogy a teljes testben lévő zsibbadás visszaránt és újra kezdődik minden elölről! E vers kedvesem ilyen ébredését mutatja be.
 
 
 
 
 
Hűvös reggel
 
Mily hűvös ez a reggel,
Bár nap szórja sugarait
Jéghideg arccal kel fel,
melegség táncol tagjain.
 
 
A pamlag oly kényelmes,
átkarol és visszahív,
az álomfény kellemes
lepel megvéd, beborít.
 
 
Térj meg gyere és pihenj,
E nap a nyugalomé
Hiszen tél van és hideg,
S Te legyél az álomé.
 
 
Paplan gyorsan testre fel
Lámpa?Ne!könyörgöm oltsd el!
Csitt halkan csak csendesen
Aludj szépen csak kedvesem.
 
Pécs, 2010 január 27.         Kleics Csaba

Egy átsuhanó gondolat.

2011.04.03. 10:51 | brenbera | Szólj hozzá!

Az a foszlány amely agytekervényeinkben kibuggyan, majd növkedni kezd és vagy elhatalmasodik vagy szétporlad mint a hamu a szélben. A hatalmasodó és tekervényről tekervényre járó memória csepp mint egy hatalmas hullám, söpör végig, az agyon és megfogalmazódik, először csak árnyként, majd szavakban, mondatokban. Nos eme csodát hívjuk gondolatnak és ez bárkinek bárhol megadatik. Így nekem is.

 

 

A gondolat

 
Mindenben és mindenhol,
Az Úr aki ott és amott lakozik,
Az ének és énekek arról,
szólnak hogy létezik.
 
Soha ne mondd,nehogy
kimondd honnan gyökerezik.
Hiszen az a világ, míg világ,
létezik és rendelkezik.
 
A hited elmondja miként,
De nem ad fel soha.
érted és veled van, noha
cselekszik, óv, pajzsként,
 
Te reád és magad világára,
S ha elköszönsz tőle irgalma,
S bocsánat lesz a jutalmad,
ha majd megtérsz országába.
 
Élted s halálod, fájdalmas
bár s ajándék, semmit
nem ér, ha azt nem teszed
magad,és múzsád kedvére.
 
Elszálló szó, elégő papír
megmarad a gondolat,
de azt sem víz sem
hadjárat el nem pusztíthat.
 
S ha majd előkerül, az agy
szegletéből a régi és félő
friss gondolat, épít, és egy élő
nemzetet gondolattal tart.
 
Utódok örömére, egy gondolat
s a vers, soha nem vérzik el,
csak felébreszt és noszogat.
S e helyen ébred fel, a gondolat.
 
 
Pécs, 2009. május 27.     Kleics Csaba
 

 

 

Otthon élet gyökerek

2011.03.21. 18:46 | brenbera | Szólj hozzá!

Minden ember élhet bárhol."Megválaszthatja hogy milyen környezetben él"! Persze ez csak feltételes módban és szigorúan idézőjelben írandó. Ámíthatjuk magunkat miért is élünk ott ahol élünk, és miért akarunk máshova menni. De én azt mondom hogy ha az ember a gyökereitől elszakad azt csakis úgy teheti meg hogy elszakít mindent, a hajszálgyökértől a főgyökérig mindent. Mert ha nem akkor úgy jár mint én, hogy a gyökér még mindig abban a földben szívja a táplálékot ahol élt. És csak vágyódik és vágyódik a föld ízére ahova a gyökér tartozik. Hát ide készült ez a vers.

 

Élet

És miért, hiszen letér
a jó útról s betér.
Egy kocsmába tart
egy pohár fehér, bort

Vagy netán még sört
Ah, ez melegben,
mint egy hűs csók
lehűt de felforral benn.

Baktatok a szőlőhegybe,
kezemben a szerszám.
Várja a nemes tőke tüke,
hogy metszem vesszejét.

S legyen gyümölcse melyből,
bor ezenfelül csoda,
esetlegesen mennyei frissítő.
Amit rejt a költői flaska.

Jó munka közben, szomjat
oltja a mennyei csoda
Tiszta vagy szóda,
mi erejét enyhén bontja

A szőlő mint a hit és az élet
Megjárja a kálváriát
Porból hamuból született,
és kertben termett.

Megjárta a föld mélyét,
Az úr pincéjét,
és tisztán, megtisztulva
Kerül a kancsóba

Ül a bátyó a pince előtt,
Az évek rokkantották,
De az isteni tőke, mint
a forrás erőt ád neki

A nyolcvan évét, ha
tőke mellé teszi,
ősz haját, és a kapa
súlyát fel sem veszi

Ha majd a föld súlya
nehezíti testét, elmondhatja
Tőke nedűje által lelke,
halhatatlanná vált.

Kleics Csaba
Pécs, 2009 június 3.

 

 

Várakozás az élet

2011.03.20. 14:29 | brenbera | Szólj hozzá!

 

Életünk nagy része várakozással telik el. Várunk a pénztárnál a boltban, az orvosnál, a közlekedési lámpánál. És persze vannak reményteli, kedves várakozások. Amikor a szeretett lényt várjuk és a remény a szívünket melengeti. Ilyenkor az idő elütésére számos tevékenység közül választhatunk. Olvasás, rádió- és zene hallgatás, vagy csak egyszerűen elmélkedünk. Én például sokat elmélkedek, amikor csak van egy szabad percem már gondolatok kavarognak, és tervek készülnek a fejemben. És persze várakozás közben versek és novellák, vernek gyökeret. Az elmélkedéshez nem kell semmilyen eszköz, viszont a gondolatok archiválására persze nem bizonyulnak elégségesnek a neuronok.
 
Ezen versem a Kedvesem Múzsám érkezését megelőző pályaudvari várakozáskor öltött alakot. És persze a kellemes várakozást élteti, amely meleg bizsergető érzést kelt bennem a Múzsám viszontlátására gondolva.
 
 
 
Várlak
 
Még nem érkeztél, meg
de hát miért nem?
Az epekedés egy hét után,
gyermekké tesz,
sután bután toporogván,
az első csókot adnám
vagy kapnám.
 
Édes drágám ,
szerelemfa ágán, ha ülök
soha nem akarok lehullani,
Hiszen az a mennyország
s alant a pokol.
Add a kezed!
És én soha nem engedem el
 
Egyszerre éget, mar, nyilall,
de nem zavar, hiszen itt vagy
s a felhő és zivatar,
eltűnik,
Az alvilág már nem süvít,
a láb alatt.
 
Gyümölcsünk bár nem érik,
s talán a nyár napja
már melegít, de Te az érlelő
gyümölcsvirág
Felhőtelen égboltra a szerelem,
gyönyör dalát dúdolod
 
 
Kleics Csaba
Pécs, 2009. május 16.

Novella

2010.08.19. 22:42 | brenbera | Szólj hozzá!

 

A Végén
Írta: Kleics Csaba
 
-Megbánta? - kérdezte Boróka főtörzs
-Nem – Szólt Karabics
-Nem érdekli, mi van a családjával? – újabb kérdése a főtörzsnek
-Megvannak asszem, – vonta meg a vállát Karabics
Kicsit szorította a kötél, de úgy gondolta, hogy sohasem süllyedne addig, hogy ennek a Borókától valami szívességet is kérjen. Pedig piszkosul kényelmetlen volt és úgy gondolta nem fog sok időt kibírni így. Sebaj. Majd valahogy lesz!
-Lazítsak a kötélen? – érdeklődött a főtörzs
-Ne! Jó így. - rázta le Karabics
Már nagyon szorította, és úgy gondolta a határán van annak, hogy végképp bedobja kulcsot, de akkor eszébe jutottak apja szavai:
Fiam, ha minden összeomlik is és már nincs, ki melletted álljon, akkor se felejtsd el, hogy a becsület mindennél többet ér. Egy pohár víznél, vagy mások életénél, vagy akár a saját életednél is! Az elveidről sose mondj le!
Így hát vállalva a kényelmetlenséget, és a nyilvános kínlódást, nem kért a felkínált segítségből. Körbe nézett látta, hogy ott vannak azok az őrök, akik ide kísérték, és az ítéletet meghozó bíró is. Nos, ő visszataszító volt. Arca barázdált, bajusza kicsi és nem túlzottan ápolt. A sok cigarettának köszönhetően kissé sárga. A szeme tükrözte, hogy soha senkinek nem még véletlenül se tenne jótéteményt. Idegesen forgatta az asztalon a tollát. És amikor Karabicsra nézett bosszú tükröződött szemeiben. Boróka állt Karabics mellett és egykedvűen nézett maga elé.  
- Boróka főtörzsőrmester! – kiáltott be egy tiszt
- Parancs – kurjantott Boróka
- Jöjjön utánam – mondta a tiszt
- Jelentem, Karabics elítélt mellé osztottak be! – mentegetőzött a főtörzs
- Ki osztotta be? – röppent a kérdés
- Vargyas százados, a reggeli eligazításon – alázatoskodott Boróka
- Nem baj, Karabics el van itt 20 percig, maga meg velem jön – intett és sebesen elviharzott
Boróka, mint egy együgyű gyermek, Karabicsra nézett és bűnbánó arccal elvágtatott a tiszt után. Járása, mint egy hiénáé kicsit csámpás, és poroszkáló.
- És ilyenek katonák lettek… - sajnálkozott Karabics
A kötél szorítása kissé fokozódott, de egy kis mozdulattal újra néhány percig jobb lett. Oly annyira hogy egy kicsit elbóbiskolt. Álmodott és álma egy szebb időt idéztek fel!
Gondolatai nagyon gyorsan hazaszáguldottak, Pécsre. Pécsre ahol gyermekkora és diákévei legszebb idejét élte. Újra átélte azt a bizonyos napot. Az elefántos ház teraszán ült és azt a nagyon csodálatos kávét fogyasztotta. Szerette azt a helyet, a város forgataga itt haladt át és sok ismerőssel találkozott. Most is néhány barátra várt, Kertész, Antal, és Bene akik mindhárman a Pollack Mihály Műszaki Szakközépbe jártak és a gondolataik mind ugyanarra a ’’hullámhosszra’’ vannak beállítva. Egyszóval a legjobb barátok voltak. De itt most nem Ők voltak a fontos fordulópontok, amire egy álomban meg kellett emlékezni, hanem Ő!  Ő, aki ott ment át a Jókai téren lassan és gondolkodva, és megnézve a kirakatokat. Karabics várt és bár nem volt egy nagy nőcsábász, de akkor felugrott és odarohant hozzá és megállt előtte. Persze nem tudta mit mondjon, és egy kis nyúlfarknyi ideig csak állt, nem telt be a látvánnyal, és gondolatban elismerte, hogy a természet e lánnyal hatalmasat alkotott. A lány megállt nem tudta mire vélje Karabics tettét, végigmérte és pajkosan megkérdezte.
- Na, most mi lesz? -
- Tessék? – ocsúdott fel a merengésből Karabics, és vágyat érzett, hogy felkapja, de nem tette.
- Na, most mi lesz nyuszi fül? – és viccesen megpöccintette a fülét
Karabics, hirtelen nem tudott mit tenni, és elbizonytalanodott. A lány kikerülte és el akart menni mellette. De Karabics megfogta a karját és visszahúzta.
- Kisasszony megtudhatnám kegyed becses nevét? – e kérdés furcsán hangzott őtőle
- Éva , Kiserdei Éva, hát az öné úriember?  – válaszolt és rögtön vissza is kérdezett,
- Karabics Dávid. Nyújtotta a jobbját.
A lány ahelyett, hogy kezet fogott volna belekarolt és a teraszra vonta, vissza az asztalhoz és kényelmesen leült. Az étlapot fogta és azt böngészve szólt,
- Egy Bécsi kávét iszom. És a sváb bálban hajnalig táncolok - mondta
Karabics intett a pincérnek és kért egy Bécsi kávét.- Hajnalig, én is szeretem a sváb bálokat…
Hirtelen hideget érzett az arcán. Felnézett és Boróka főtörzs volt az.
- Bocsánat, de nem tudtam maradni. Ez a tiszt túl magas szinten mozog, tudod a pártban. Azt mondják valami főmufti a rokona a központi bizottságban, nem jó ujjat húzni vele.
- Ja. – helyeselt Karabics
- Most már maradok, és nem megyek, el már itt maradok végig. – beszélt nyugalommal.
- Ez megnyugtató, gondolta, hiszen most is a legszebb álmomból ébresztettél! Most már elaludni se lesz kedvem. Na de mindegy, majd alszom később!
Ekkor belépett két fegyőr mögöttük két megkötözött fogollyal. Karabicsnak leesett az álla. A két fogoly nem volt más, mint, Kertész és Bene! Mellé kerültek, és a két őr meg melléjük állt.
- Hát ti mit kerestek itt? – kérdezte csodálkozón
- Elkaptak! – válaszolta Bene
- Engem a Korvin közben, Benét meg a Móriczon. – szólt Kertész
- Antal? – kérdezte Karabics félve
- Nem élte túl. A karjaimba halt meg. – mondta leszegett fejjel Bene.
Nem folytathatták tovább, mert a bíró beállt elébük.
- A Népköztársaság nevében Karabics Dávid, Bene János, Kertész László elítélteket a Központi Népbíróság ítélete alapján a Magyar Nép és a Magyar Népköztársaság ellen elkövetett bűneikért kötél általi halálra ítélem.
- Mit mondott? – értetlenkedett Bene
- Nem hiszem el! – ráncolta össze a homlokát Kertész
- Itt valami tévedés történt, bíró úr szerintem valami téved… –
Nem fejezhette be, mert a Bene mellett álló fegyőr arcon ütötte, és a hajánál fogva emelte fel a fejét!
- Hallgass mocskos lázadó – fröcsögött a fegyőr
A bíró folytatta, - Az ítélet azonnal végrehajtandó, fellebbezésnek helye nincs! – és megfordult majd sebesen kiment az udvarból.
Karabics haját elengedte a fegyőr és a bíró után sietett a társával együtt.
- Te tudtál erről Boróka? – döfte a kérdést Boróka szeme közé
- Miért mit gondoltál szanatóriumba vagy? – fortyant föl Boróka
- De azt mondtad, hogy, a régi barátságunkra segítesz és nem lesz baj! Ez már igazán baj! És nagyon segítségre szorulok és Ők is! – mondta hadarva és felhúzott szemöldökkel
- Hát… azt hiszem… tévedtem. – vonta meg a vállát Boróka
- Téééévedtél? – kerekítette ki a szemét
A kötél nem engedte, így nem tudott semmit tenni, bár szerette volna megfojtani. De nem tehette. Már nem, volt idő amikor megtehette volna, de most már mindegy!
- Boróka, a pokol tüzén fogsz elégni! – kiáltotta utána kétségbeesett hangon
- Nem hiszem mocskos lázadó – szólt vissza a bejáratból a főtörzs
Elindult a hosszú folyosón, megszaporázta a lépteit, de még így is hallotta a kötél kínosan hangos csikorgását amint a testek súlyától, megfeszül egymás után háromszor. Kiért a szabadlevegőre, de még így sem kapott levegőt. Fuldokolt. Elővette szolgálati pisztolyát és a halántékához emelte.
 
Pécs, 2010. január 20.

Elmélkedés a mai napra!

2010.08.08. 14:43 | brenbera | Szólj hozzá!

A versekről, és más irodalmi alkotásokról elmélkedve, arra jutottam, hogy bár sokan állítják, hogy manapság már kiveszőben van a klasszikus irodalom, de kérem szépen, szerintem ez baromság!

Hiszen, persze kevés Jókai és más hasonló típusú író és költő szaladgál, de viszont vannak érdekesen alkotó újkori írók.

  Számomra az író vagy egy költő az maga a misztikum. Éldegél, írja a regényét/novelláját és elmélkedik. És persze dohányzik mérhetetlen sokat.

Efféle és más tévhitben éltem nagyon sokáig, amikor is elkezdett érdekelni az írás. Olvastam regényeket, novellákat, verseket és mindent, ami a kezembe került. Persze ezelőtt is olvastam csakhogy más típusú olvasmányokat. A tudományos fantasztikus, valamint a történelmi regényeket és írásokat olvasgattam. A szerzők között volt Herbert Illing misztikumai és Erich von Daniken őrületbe kergető tézisei!

  Az utóbbi időkben pedig rákaptam a kortárs írók műveire. Tolvaly Ferenc, Vámos Miklós, Kepes András azok, akiknek a művei nagyon a kedvelt olvasmányaim közé tartoznak.

Ami pedig a XXI. Századi alkotókat illeti, nem hiszem, hogy ki kellene hagyni az internetes újságírókat és bloggereket illeti, hát szerintem köztük is van néhány nagy tehetség. Érdekes és meghökkentő művekkel és cikkekkel.

  Saját kis mikrokörnyezetemben az EKF árnyékában, ahol bár nagyon sok kulturális élmény várja a vendégeket, viszont, szerintem az irodalom a maga csodálatos misztériumával valahogy kicsit kimaradt ebből a multikulturális forgatagból! Szeretnék tenni érte, de szerintem ez az EKF égisze alatt már nem fog összejönni. De semmi baj majd jövőre!

Nagyon jó érzés végigmenni a belvároson és minden ponton valami élmény vár. Hol egy kis koncert hol egy kis néptánc, valahol kiállítás vagy performance. Azokat a nem túl jó élményeket, amelyek a zavaros építkezések körül keveregnek, kizárom a világomból és nem is figyelek rá. Majd megoldják, ha akarják. Ha meg nem akarják, akkor meg úgy kell nekünk! Nagyon sajnálom, hogy, egyes honfitársaink csakis a gyors meggazdagodást helyezik előtérbe és e gondolatok vezérlik, de mivel ez megy már nálunk több mint 900 éve, ezért nem nagyon hiszem, hogy ezen lehet változtatni! Ez egy ilyen nemzet és nem változik. Önmaga ellensége, és sohasem fog nagy nemzetté válni mer hát mindig a marakodás és az acsarkodás határozza meg az útját. Hát sajnos ez van, és ezt kell szeretni. Bár ehhez nem lehet hozzászokni és soha sem lehet normálisan ilyen emberekkel együtt élni. Ez miatt és persze a dolgozni nem akarás miatt jutottunk ide ahol most vagyunk. De most lezárom eme fennkölt témát és nem vagyok hajlandó foglalkozni tovább vele!

  Van, ami megfogott mostanság, miközben kis kutatásokat végeztem a világhálón. Rátaláltam egy költő/író műveire, akit már ismertem régebbről, sőt hát az igazság hogy tanítóm is volt. Ő nem más mint Josef Michaelis vagy Michelis József. A verseit gyermekeknek, de nem csak gyermekeknek írja. A “Zauberhut” (Varázscilinder), a “Sturmvolle Zeiten”(Viharos idők) és “Treibsand” (Futóhomok) ’’Der verlorene Schatz’’ (Az elveszett kincs) eddigi művei.

   

 

 

 

 

süti beállítások módosítása